A beszédfejlődés központi szerepet játszik a kisgyermekkori nevelésben. A koherens beszéd valósítja meg a nyelv kommunikációs funkcióját, és meghatározza a gyermek mentális fejlettségi szintjét. A kisgyermekek beszédének fejlődésében számos jellemző van.
A beszéd fejlődésének jellemzői az óvodai gyermekkorban
A gyermek beszédének fejlődése a gondolkodás fejlődésével egyidejűleg történik, és összefügg a tevékenységek komplikációival és a környező emberekkel folytatott kommunikációval. Az első életév gyermekeinek hangválaszai a beszéd fejlődésének előkészítő szakaszát jelentik. Három hónaptól kezdve a gyermek elkezdi ismételni a hallott hangokat: dumál ("khy", "gy", "ahy"), dúdol (magánhangzós hangokat énekel ("ah-ah", "uh-eh").
Az év második felétől a babrálás jelenik meg ("ba-ba-ba", "ma-ma-ma", "cha-cha-cha"). A babázást már a csecsemő hallása vezérli. Egy felnőttnek el kell érnie, hogy a gyermek megismételhesse a javasolt hangokat. Ettől a kortól az utánzás lesz a beszéd elsajátításának legfontosabb eszköze.
Az első év végére a gyermek beszédében szótagok jelennek meg, együtt kiejtve - szavak. Egyéves korára a csecsemőnek képesnek kell lennie 10 szó beszédére (beleértve az egyszerű szavakat: "av-av", "du-du" stb.). Kezdetben egy külön szónak van egy mondata a gyermek számára. Ez az időszak körülbelül másfél évig tart. Ezután a gyerekek két-, később pedig háromszavas kifejezéseket kezdenek használni.
A kisgyermek beszéde töredékes, a szavakon kívül gesztusokat, arckifejezéseket, onomatopoeát tartalmaz. A beszéd fokozatosan koherensebbé válik. A gyermek gyakoribb és eltérő kommunikációja felnőttekkel és társaikkal kedvező feltételeket teremt a beszéd fejlődéséhez (bővül a szókincs).
A hároméves gyermekek csak most kezdik elsajátítani gondolataik koherens kifejezésének képességét, elérhetővé válik számukra a párbeszédes beszéd (kérdésekre adott válasz). A kisgyermekek még mindig sok hibát elkövetnek egy mondat felépítésekor.
A középkorú óvodás korban a szókincs aktiválása hatalmas fejlesztő hatással bír. A gyermek kezdi a mellékneveket és a mellékmondatokat használni a beszédben. Megjelennek az első következtetések és általánosítások. A gyermek gyakran alkalmaz alárendelt tagmondatokat, megjelennek alárendelt záradékok („Elrejtettem az autót, amelyet apám vásárolt”).
Ebben a korban a gyerekek inkább rövidesen válaszolnak a kérdésekre. Gyakran a válasz önálló megfogalmazása helyett igenlően használják a kérdés megfogalmazását. A beszéd felépítése még nem teljesen tökéletes (a mondatok gyakran kötőszavakkal kezdődnek: "mert", "mikor"). A gyerekek képesek kis történeteket összeállítani egy képből, de gyakrabban lemásolják egy felnőtt modelljét.
Idősebb óvodás gyermekeknél a beszédfejlődés meglehetősen magas szintet ér el. A gyerekek megfogalmazhatnak egy kérdést, helyesbíthetik és kiegészíthetik társaik válaszait. Megjelenik a fő és a másodlagos megkülönböztetés képessége. A gyermek már elég következetesen alkotja a leíró és cselekményes történeteket. Az a képesség, hogy egy történetben átadja érzelmi hozzáállását a leírt jelenségekhez vagy tárgyakhoz, még nem eléggé fejlett.
A koherens beszéd tanításának feladatai
A kisgyermekeket megtanítják szavakkal kifejezni a kéréseket, megválaszolni a felnőttek kérdéseit ("Ki ez?", "Mi az?", "Mit csinál?"). Arra is ösztönzik őket, hogy különböző alkalmakkor gyakrabban forduljanak felnőttekhez és társaikhoz.
Kisebb óvodás korban a gyereket támogatni kell azzal, hogy meg kell osztani a benyomásokat, beszélni arról, amit tett. Át kell alakítani az illemszabályok egyszerű formáinak használatát (köszönni, köszönni, köszönetet mondani, bocsánatot kérni).
A középkorú óvodás korban a gyerekeket megtanítják válaszolni és kérdéseket feltenni. Támogatják a vágyat, hogy meséljenek arról, amit megfigyeltek és tapasztaltak. A fejlődés ezen szakaszában folytatódik az illemtan szabályainak kidolgozása (meg kell tanítani a gyermeket, hogy válaszoljon telefonon, találkozzon vendégekkel, ne avatkozzon bele a felnőttek beszélgetésébe).
Idősebb óvodás korban pontosabban és teljesebben tanítanak a kérdések megválaszolására, meghallgatják és ugyanakkor nem szakítják meg a beszélgetőtársat, nem zavarják el őket. A gyermekeket arra kell ösztönözni, hogy kommunikáljanak olyan dolgokról, amelyek jelenleg nincsenek láthatók (olvasott könyvekről, megnézett filmekről). Az idősebb gyermekeknek ismerniük kell a beszéd etikett különböző formáit, és emlékeztetés nélkül kell használniuk őket.
