2012. május 9-én Indonéziában egy demonstrációs repülés során lezuhant a legújabb orosz Sukhoi Superjet 100 repülőgép. A fedélzeten 45 utas tartózkodott a világ 5 országából, köztük 8 oroszból. Túlélőket nem találtak.
Az új generációs Superjet 100 orosz regionális repülőgépe bemutatótúrát tett az ázsiai országokban. Kazahsztánban, Pakisztánban, Burmában járt, Laoszba és Vietnamba is ellátogatott. Május 9-én a gép megérkezett Jakartába.
Bemutató repüléseket hajtottak végre a főváros Hakim Perdanakusuma repülőteréről. Az első fél óráig tartott, és jól sikerült. Az ugyanazon a napon tartott második napsütéses időben kezdődött. Miután azonban a gép áthaladt a hegyvonulat felett, eső- és ködcsíkba került. 20 perccel a repülés kezdete után a személyzet leszállási engedélyt kért az irányítótól. A gép 3000 méter magasságban repült, és a személyzet nyilvánvalóan megpróbálta alulról megkerülni az erős gomolyfelhőket, amelyek felső határa azon a napon 11, 1000 méter magasságban feküdt. A vonalhajó eltűnt a a radarképernyők 8 másodperccel azután kaptak engedélyt, hogy 1, 8 ezer m-re csökkentsék.
Másnap reggel megtalálták az eltűnt repülőgép roncsait a Salak-hegy nyugati lejtőjén. A mentők tanúsága szerint szinte függőleges felületen elhelyezkedésük arra utal, hogy a bélés laposra esett, azaz. az utolsó pillanatban a pilóta élesen meg akart mászni, hogy elterelje a gépet az ütközésről.
Indonéz szakértők úgy vélik, hogy a baleset oka a személyzet hibája volt. Szerintük a gépnek később kellett volna leszállnia, a Pangadaran strand területén, mivel a legkisebb megengedett repülési magasság ezen a területen 3,3 ezer méter.
Május 11-én a Légi Személyzet Képzési Központjának orosz légiközlekedési szakértői egy speciális szimulátoron szimulálták az SSJ-100 utasszállító repülőgép utolsó repülését. Arra a következtetésre jutottak, hogy a személyzet hibája volt a tragédia oka. A fedélzeten biztonsági rendszer van telepítve. Minden jel megismétlődik. Akadály esetén egy üzenet jelenik meg a központi kijelzőn, és a hanginformátor aktiválódik. Egyszerűen lehetetlen nem észrevenni a figyelmeztető rendszer jelét. A szakértők bíznak abban, hogy ez nem a vezérlő hibája, mivel csak a magasságot és az ereszkedési sebességet adják meg. A domborulat emelkedését be kell építeni a BPMR bélésbe. Az elvégzett kísérlet nem hivatalos, résztvevői csak maguk próbálták tisztázni a katasztrófa okát.
Vlagyimir Geraszimov repülésbiztonsági szakember, figyelembe véve a jelenleg rendelkezésre álló tényeket is, úgy véli, hogy a legénység megsértette a hegyvidéki terepeken végzett repülésekre vonatkozó biztonsági előírásokat. Mivel ellenőrzött repülés volt, és a személyzet nem jelentett hibákat, ezért ez nem technikai probléma, hanem pilóta hiba.
A megtisztelt tesztpilóta, Anatolij Knyshov, Oroszország hőse azonban más álláspontot képvisel. Azt mondja, hogy az SSJ-100-at nagyon tapasztalt személyzet repítette. A terepet és az időjárási viszonyokat pedig nemcsak a pilótáknak, hanem a földi szolgálatoknak is figyelembe kell venniük. Ha a gép eléri a szélső csapágyakat, az irányító köteles figyelmeztetni a személyzetet, hogy ne adjon lehetőséget a pálya elhagyására és még inkább leereszkedésére. Ezenkívül a szakértő úgy véli, hogy a villámkibocsátások a biztonsági rendszer meghibásodásához vezethetnek. Következésképpen elképzelhető, hogy a legénység nem rendelkezett teljes körű információval a helyükről és az előttünk álló dolgokról.
A mai napig mindkét járatrögzítőt megtalálták. Dekódolását a jakartai laboratórium szakemberei végzik orosz szakértőkkel közösen. Lehetséges, hogy a munka befejezése után meg tudják nevezni az SSJ-100 bukásának pontos okát. De eddig lehetetlen ezt megtenni.
