Az autósportban a vörös mindenképpen a Ferrari és a Ducati. Az első gyártó négy keréken versenyez, a másik kettőn. De mindkettő ütközhetett a Forma-1-ben - a borgo panigale-i üzemben 1968-ban a királyi versenyek motorján dolgoztak.
A Ducati egy márka, amely a világ minden tájáról ismert gyönyörű motorkerékpárjairól. De kevesen tudják, hogy volt idő, amikor Borgo Panigale háza a Forma-1 felé nézett. Amint arról a Speedweek beszámol, Phil Ainslie ausztrál fotós a Ducati történetének kutatása közben talált egy V8-as motort a gyárban, amelyet nem tudott teljesen kategorizálni. Ez sokat jelent, mert Ainslie nagyon jól ismeri a Ducati motorokat. Amikor választ kapott a Ducati kísérleti osztályától, leesett az állkapcsa - a helyzet az, hogy ez egy Forma-1-es motor volt!
Az 1946-ban az olasz márka rajongói által is kevéssé ismert Ducati kifejlesztett egy kis kétüléses autót, amelynek belső neve DU4 volt. 250 köbcentis motorral és négyfokozatú sebességváltóval szerelték fel. De ezt a projektet gyorsan felhagyták, az egész ezzel az egyetlen prototípussal végződött.
A négykerekű versenyzéshez való második kísérlet azonban csaknem húsz évvel később a bolognai üzemben merült fel. Ezután új szabályokat vezettek be a Forma-1-ben: 1961 óta, hét év után a 2,5 literes motorokat új 1,5 literes motorokra cserélték, és ez is kötelező. A Motorsport Világszövetség lassabbá kívánta tenni az autókat, hogy csökkentse az 50-es évek során sokat történt súlyos balesetek számát. Csak 1960-ban halt meg Harry Schell, Chris Bristow és Alan Stacy a Forma-1-es versenyek során bekövetkezett balesetek következtében.
Fabio Taglioni, a Ducati vezető tervezője szerint az 1,5 literes motorokra való váltás nagyszerű lehetőség. Aztán a Maserati testvérek építették az OSCA autót - ő lett az új közös projektjük a Ducatival. A Maserati testvérek OSCA cégét (Officine Specializzate Costruzione Automobili) 1947-ben alapították San Lazzaro di Savenában, Bologna közelében. Ez egy teljesen új projekt volt Bindo, Ernesto és Ettore Maserati számára, akik távol maradtak attól, hogy saját nevükkel részt vegyenek a vállalat üzletében.
1961-ben egy kis csapat, amely Giorgio Monetti, Carlo Maserati (OSCA), Reno Gilli és Giuseppe Gironi cégvezetőből állt, V8-as motort épített, amelyet az OSCA alvázára kellett felszerelni.
Az OSCA sport- és képletautókat épített, amelyek közül néhány Pietro Frua elegáns karosszéria-kialakítását mutatta be. Az OSCA autói nem szerepeltek olyan rosszul a világbajnokság sportversenyein - 1954-ben és 1961-ben sikerült az összetettben a negyediknek lenniük.
A Maserati testvérek szintén ki akarták használni az új szabályokat, hogy elkezdhessék versenyezni a Forma-1-et az OSCA-val.
1961-ben a Ducati bemutatta a pozitív szeleppel vezérelt motorok sorozatának bemutatóját. A meglévő F1 motor alapján épült, amelyet hét évvel korábban hoztak létre. A tesztpadon lévő új erőforráson szilárd 170 lóerőt értek el. Ez nagyon rendes mutató volt, mert erővel nem volt alacsonyabb a Ferrari erőegységénél, amely abban az években dominált 190 lóerejével.
A projekt azonban csak papíron maradt, és a Ducati név ma egyetlen Formula-1 statisztikában sem szerepel.
A Maserati testvérek átvették az OSCA finanszírozásának irányítását, de a tervezett Formula futómű soha nem készült el. Ennek megfelelően az OSCA-n végzett munka nem fejeződött be. A Ducati nem akart új partnerséget kezdeni egy másik céggel az alváz miatt, és a Ducati V8-as motort soha egyetlen autóba sem telepítették.
Egyébként a szervezők kísérlete az autók teljesítményének kötelező csökkentésével a balesetek csökkentése érdekében sikertelennek bizonyult - 1961-ben Shane Summers, Julio Kabianchi és Wolfgang von Trips balesetek következtében halt meg.
A királyi versenymotor kiemelkedő helyet foglalt el a Ducati gyár kísérleti részlegén, ahol Phil Ainsley megtalálta.
Ma már azt sem lehet feltételezni, hogy a Borgo Panigale márka képes motort tervezni a Forma-1-be. Ennek megtekintéséhez egyszerűen meg kell nézni azokat a nehézségeket, amelyekkel egy másik, a Hondával azonos kaliberű gyártó óriás néz szembe.
De régen minden nagyon más volt. Érdemes emlékezni arra, hogy a Ferrari olyan motorkerékpárokat is épített, amelyek ma egyedülálló és felbecsülhetetlen értékű kiállítások maradnak a múzeumokban.
