Az autóipari besorolásban a "2 + 2" két elülső ülést (a vezető és az utas számára) és két kis hátsó ülést jelent gyermekeknek vagy ritka utazótársaknak.
A "2 + 2" elrendezésű autóknak csak két hátsó ülése van, ellentétben a három utas számára alkalmas ülésekkel elterjedtebb elrendezéssel. Ennek oka az alacsony tető, a széles kerékívek és a széles középalagút rejlik, amely az első motor és a hátsó kerék meghajtása miatt jellemző a sportautókra, amelyeken át halad a sebességváltó.
Ez utóbbi ok a legrelevánsabb, mivel a középső harmadik utas rendkívül kényelmetlen lenne. Hiányzik a lábtér a hátsó utasok számára is, főleg ha kabrióról van szó, mivel hátul sok hely van fenntartva a tető összecsukására.
A "2 + 2" elrendezésnek nincs hivatalos meghatározása, de általánosan elfogadott vélemény, hogy az ilyen autóknak szükségszerűen három helyett csak két utasnak kell lenniük hátsó ülésekkel, és általában még a kettő, sportosabb karakter, mint a hétköznapi autóknál (vagy legalábbis megjelenés), és a kétajtós "kupé" karosszéria.
Sok kabrió, targa és ferdehátú illeszkedik ehhez a definícióhoz, de ritkán tekintik "2 + 2" -nek. Néhány autót kifejezetten "2 + 2" néven forgalmaztak, általában azért, hogy megkülönböztessék őket ugyanazon modellek kétüléses nyitott változataitól. A leghíresebb példák: a klasszikus Jaguar E-típusú kupé 2 + 2, Lotus Elan 2 + 2, Nissan 300ZX 2 + 2, Chevrolet Monza 2 + 2, 1965-66 Mustang 2 + 2 és néhány Pontiac modell.