Egyre több nő "nyergeli" a vaslovat. Nos, az idő olyan gyors. Az autó régóta csak közlekedési eszköz és egy csomó probléma megoldása: munka, óvoda, iskola, piac, dacha, pihenés - minden egyre közelebb, gyorsabb és hozzáférhetőbb. Nők százai búcsúznak naponta az autósiskolától, és maguk ülnek a volán mögé, oktató nélkül. Ijedős? És hogyan! Kell? Kétséget kizáróan! Képesek lesznek? Biztos! És abszolút mindent, bármilyen életkorban, bármilyen társadalmi státusszal és végzettséggel.
A legfontosabb, hogy úgy döntött, hogy vezetni fog, ez szükséges az Ön számára, és nem kíván visszavonulni.
Leginkább azon hölgyek lepnek meg, akik három napos önálló utazás után kijelentik: "Az autó nem az enyém! Soha nem fogok megtanulni vezetni. Azt mondták, hogy nem vezethetsz a pszichotípusommal. Az autó és én összeegyeztethetetlenek."
Mindenki megtanulhat vezetni. Vajon egy 18 éves fiúról van szó, aki valahogy befejezte az iskolát és a hadseregben a KAMAZ volánja mögé ült, vagy írástudatlan paraszt a közelről külföldről, híresen boncolgat egy ősi "hatosban" - okosabbak, okosabbak-e?, mozgékonyabb, mint te? Csak leültek és elhajtottak, anélkül, hogy pszichológiai héjakkal töltötték volna a fejüket!
Te is ülj volán mögé és vezess! Minden nap, egyetlen hiányzás nélkül, fokozatosan bővítve útjaik területét. Ma elmész a legközelebbi boltba kenyérért, holnap - a messzi boltba egy hétre, holnapután élelmiszerért - a következő szomszédságba. Egy hét múlva döntsön egy munkahelyi kirándulásról. Tehát könnyek, félelem, fogadalmak fogják magukba vonni, hogy ez az utolsó út ezen a "szörnyen" …
Hidd el, abszolút mindenki átesett ezen (kivéve néhány nőt, mintha autó vezetésére születtek volna, a vérében van).
Néhány tisztán pszichológiai tanács (sajnos technikában nem vagyok erős):
Az első néhány utat egyedül hajtsa végre, ne vegyen útitársat, sőt, gyereket. Ne kapcsolja be a rádiót, ne beszéljen telefonon. Az első napokban teljesen a vezetésre kell összpontosítania.
A legjobb, ha nappali órákban és száraz időben indul a vezetés. Az éjszaka a felismerhetetlenségig megváltoztatja az utakat, és sötétben kell elindulnia, meg kell szoknia a kormánykereket, a tükröket és meg kell tanulnia, hogyan kell megfelelően jól közlekedni az úton.
Ha problémái vannak, amelyeket önmagában nem lehet megoldani (a motor leállt és nem indul, csúszik, gumi szakad), mindenképpen kérjen segítséget az úton. És biztosan segítenek neked! Maga is meg fog lepődni, hogy mennyi jó, segítőkész ember ül a volán mögött.
Ha történt egy incidens, és megállt az úton (nos, gondolja, rohant elengedni a tengelykapcsolót), soha ne essen pánikba vagy háborgásba, kapcsolja be a vészcsapatot és indítsa el az autót legalább az ötödik kísérletnél. Még ha el is kezdik neheztelni a hangjelzéseket, Isten velük van, körbejárják őket. Egyszer mindenki először ült a volán mögé, és még a tiédnél is rosszabb hülyeségeket csinált. Csak elfelejtették …
Az első napokban tegyen egy olyan utat, amely minimum nehéz kereszteződésekkel rendelkezik (balra nem fordul be rajtuk), az emelkedőn nincs jelzőlámpa (ahol továbbra is visszagurulhat és bajba kerülhet).
Ha még nem mer újjáépíteni, nos, lassan kövesse magát lassan haladó kocsi után, senki sem fog panaszkodni rád. Közben megszokja a tükrökben való navigálást.
Ha még mindig nehezen érzi az autó méreteit, próbáljon meg nem "nehéz" helyeken parkolni. Nos, ha csak száz izzadságot hagy le az erőfeszítéseitől, de ha megérinti valaki más Mercedesét? Jobb, ha egy kicsit előre hajtunk, és egy kicsit tovább, egy üres helyen parkolunk, mint hogy valeriant igyunk és a biztosító társasággal foglalkozzunk.
Télen vezetni is kell, már csak azért is, hogy ne veszítse el nehezen megszerzett vezetési képességeit. Hidd el, egy kezdő számára szinte teljesen eltűnik egy hónapos inaktivitás után, és elölről kell kezdened. A nagyvárosokban elvileg a tél nem sokat változtat a vezetési stíluson, csak az utak szűkülnek, és kevesebb a parkolóhely.
