A modern ütésérzékelő egy kétszintű eszköz, amelyet a legtöbb biztonsági rendszer tartalmaz, és amelynek célja a külső behatások reagálása, és azonnali értesítés az autó tulajdonosáról. Néha azonban a riasztórendszer meghibásodik.
Utasítás
1. lépés
A sokkérzékelők kétszintű elvre épülnek az igaz és hamis riasztások elkülönítésére. Képesek megkülönböztetni a gyenge és az erős hatásokat. Az elsők figyelmeztető jelzést váltanak ki, jelezve, hogy az autó védelem alatt áll, a második - teljes riasztási ciklust.
2. lépés
Ha a lökésérzékelőt egy bizonyos intenzitású külső hatás szimulálásával állítja be, hajtson végre egy válaszszabályozást, és ha szükséges, változtassa meg annak érzékenységi küszöbét.
3. lépés
Kétféle módon állíthatja be a sokkérzékelő érzékenységét. Az első félautomata. Helyezze az érzékelőt tanulási módba, majd szimulálja az autó karosszériájára gyakorolt hatást. Ehhez tegyen könnyű és erős ütéseket a testre. Az érzékelő mikroprocesszora emlékezni fog az információkra, és később felhasználja azokat az ütések intenzitásuk szerinti elválasztására. Ennek a módszernek jelentős hátránya van. Ha azonos intenzitású, de az autó különböző részein előidézett ütközések esetén az érzékelő különféle módon aktiválható. Ha edzésmódban gyenge ütést mért a kerékre, akkor védő üzemmódban ugyanazon erő testre gyakorolt hatása riasztást okozhat, és fordítva.
4. lépés
A második hangolási módszer időigényesebb, de jobb eredményeket ad. Helyezze az érzékelőt beállítási módba, majd „koppintson” az autó különböző részeire, értékelje a biztonsági rendszer egészének reakcióját, és döntse el, hogy az érzékenység mely szintjén álljon meg. Állítsa be külön a figyelmeztető és riasztási zónákat. Az első zónát könnyű ütésekkel kell kiváltani, a másodikat erősek.
5. lépés
Változtassa meg az érzékelő érzékenységi küszöbét, annak típusától és kivitelétől függően, egy gomb megnyomásával, a trimmer ellenállás helyzetének megváltoztatásával vagy a programozási felületen keresztül a rendszermemória változtatásával.
