A riasztóban egy sokk érzékelő segítségével rögzítik az autó külső hatásait, és az információkat időben továbbítják a tulajdonosnak. Az autóipari szenzorok fizikailag eltérhetnek, de a működésük algoritmusa majdnem ugyanaz: ha az autóra külső hatást gyakorolnak, digitális vagy analóg jelet küldenek a rendszernek.
A sokkérzékelő színpadra állításának sok nézőpontja van. Sőt, gyökeresen különböznek egymástól. Egyes szakértők szerint a készüléket fém karosszériaelemekre kell felszerelni, erős és merev rögzítéssel az autó felszínén. Ennek a nézőpontnak van egy nagyon jelentős hátránya: a vas csillapítja a rezgések amplitúdóját, így az érzékelő működése gyengén hatékony lehet. Ha a maximális érzékenységet a készülék beállításaiban állítja be, akkor a riasztás bármilyen okból működni kezdhet és konfliktust okozhat másokkal.
Mesterségük más mesterei azt tanácsolják, hogy helyezzék az érzékelőt a kábelkötegekre, műanyag bilincsek segítségével.
Más vállalatok érzékelőket telepítenek az autó közepére, elmagyarázva, hogy ez az érzékelő számára a legalkalmasabb hely. Itt a készülék ugyanolyan érzékenységet biztosít az ütközésekkel szemben a karosszéria különböző részein. Ebben az esetben az érzékelőt jól kell rögzíteni a hamis riasztások elkerülése érdekében.
A közelmúltban eszközöket telepítettek a fő riasztó elektronikus táblára. Ez a megoldás nagyon gazdaságos, de károsítja az érzékelő működését, mivel szinte lehetetlen helyet találni az autóban egy ilyen tábla felszereléséhez: optimális érzékenységet kell biztosítania a külső behatások iránt, és ugyanakkor az eltérítők nehezen férnek hozzá.
Végül az érzékelő helyes helyzetét a külső hatásokra adott reakció stabilitása és pontossága, valamint a hamis riasztások hiánya külső vagy kisebb hatások esetén, például széllökésekkel vagy hangos hanghatásokkal, amelyek hajtották hangos kipufogóval rendelkező teherautó mellett.
